Meg Cabot - Mia karácsonya

Ma érkeztem haza az államvizsgám helyszínéről Budapestről. Reggel négykor keltem, úgyhogy eléggé ki vagyok készülve...Majd mesélek, hogy mi volt, már ha érdekel valakit, de most, hogy mindenképp kapjatok valami kis olvasnivalót, drága barátnőm, Raritas gépelte anyagot kaptok. Örök hála neki, hogy ingyen és bérmentve játsza a titkárnőmet, és megkímél a fáradt napokon a gépeléstől.

Neked üzenem Ritus, hogy nagyon szeretlek! :-)

Szóval Mia karácsonyáról írottak néhány hónapja születtek...

Pakolásztam a könyvespolcomon. Kénytelen voltam, mert olyan zsúfoltság van, hogy semmit nem találok meg. Hiszem, hogy aki ránéz a könyvespolcomra, az leolvassa róla, hogy az életem milyen. (Az is zsúfolt az állandó teendőktől.)

Szóval a nagy pakolás közben rájöttem, hogy vissza kellene vinnem a könyvtárba pár kiadványt, mert már 1000éve nálam van, már kiolvastam, és semmi sem indokolja, hogy tovább foglalja a helyet nálam.

Így bukkantam rá Meg Cabot könyvére, a Mia karácsonyára is. Rájöttem, hogy el sem olvastam, csak egy „ifjúsági” pillanatomban kikölcsönöztem. Mivel az egész könyv kemény 88 oldal, így gyorsan nekiláttam és persze pillanatok alatt kivégeztem, míg a TV-ben a felvett műsorok közül a XXVIII. Wrestlemania-t néztük az urammal.

Hol "XXX The Game" összeakaszkodását figyeltem "The Undertaker"-rel, hol pedig Mia locsogását az eljövendő karácsonyról. Azért szerettem volna elolvasni ezt a sorozatot, mert a hollywood-i produkciót imádom, vagy ezerszer láttam, a könyvekből viszont csak 1-2-vel találkoztam. Érdekes, hogy még a nevek is másként hangzanak a filmben, mint a könyvben, a filmben meghalt Mia édesapja, a könyvben pedig javában csajozik. Ki érti ezt? :-)

Mindenesetre, mivel ez nem egy összehasonlító elemzés, úgy a könyvre és az olvasottakra hagyatkozom.

A könyv valóban napló, Mia naplója, az egész úgy van megírva, ahogy azt egy tizenéves lény megírta „volna”. Szóval, elég „tini stílusú”. De azt a feladatot betölti amit kell. Miával együtt várjuk a karácsonyt, s az ünneppel együtt érkezik meg Lilly és Michael, a barátnő és a PASI csupa nagy betűvel. Persze egy hercegnőnek nagyon sok dolga van a palota körül, így a barátaira kevés ideje marad. Legnagyobb gondja pedig az, hogy mit adjon Michaelnek karácsonyra…

A történet maga aranyos, olyan semmi különös módon, ám Neveletlen hercegnő rajongóknak kifejezetten ajánlott. Ritkán érzem azt, hogy kinőttem a témából, de most bizony ősöregnek éreztem magam az olvasás közben.

A könyvet is, a többi Meg Cabot kiadványt keressétek a Cicero Kiadóstúdiónál. Ez a példány 2004-ben jelent meg.

Josephine Angelini - Baljós csillagok

Kaptam egy nagyon-nagyon kedves díjat Liza Lindale-től, amitől felbátorodtam (nem mintha eddig annyira bátortalan lettem volna...:D), és arra gondoltam, hogy most írok Nektek egy olyan könyvről, amiről én eddig sok jót nem olvastam. Minő meglepetés, nekem mégis tetszett... :-) 

Úgy tűnik, én már csak ilyen vagyok, minden tetszik, ami másnak nem...vagy nem tudom. Néha ez olyan furcsa dolog, az ember le sem meri írni szinte a véleményét. (Mert kaptam már olyan kommentet, amelyben kritizáltak amiatt, hogy nekem tetszik ez meg az a könyv, de a legtöbb ember (a kommentelő szerint) nem így van ezzel, és én hogy merem leírni, hogy nekem tetszik...) Na nem is bonyolítom túl a dolgokat, inkább írok a sztoriról néhány szót. :-)

Nem árulok el azzal meglepetést egyébként, hogy egy trilógia első kötetét foghatjuk a kezünkbe. A Cicero Könyvstúdiónál mostanában úgyis csupa trilógiával találkozhat az ember lánya és fia.

A Baljós csillagok főszereplője egy tizenéves lány, Helen Hamilton, aki magas, gyors és valahogy olyan fura, de ő maga sem érti először, hogy mi miatt is különbözik a társaitól. Nantucket szigetén él, ahol mindenki ismer mindenkit, és a lány, ahogy felfedezi képességeit, egyre jobban próbálja azokat titkolni. Legjobb barátnője is van, mégpedig Claire, akivel jóban-rosszban összetartanak.

Lenniet (Helen) édesapja neveli, az anyukáját nem is ismeri, sőt még fényképek sem őrzik az emlékét.

A lány érzi, hogy egyre furcsább az élete, hiszen az utóbbi időben rémálmok gyötrik, s ezek az álmok olyanok, hogy reggelre mindig koszos lesz a lába és az ágyneműje is... ráadásul három nőt halluciánál, akik vért sírnak, és mindenféle dolgokat suttognak neki.

Egy napon új srácok érkeznek az iskolába, és ezzel kitör a káosz. Helen, köszönhetően a hallucinációinak, nekiugrik az egyik új fiúnak Lucas Delosnak, aki úgy tűnik, valahonnan ismeri a lányt, és tud dolgokat a múltjáról. Olyan dolgokat, amelyekkel a lány abszolút nincs tisztában.

Sorra bukkannak fel az új szereplők, csupa-csupa görög nevekkel, mint Creon, Hektor, Pandora, Cassandra...stb. Itt már sejthetjük, hogy valami különleges története lehet a lánynak. És valóban, olyan múlttal rendelkezik, amely elől nem lehet elmenekülni.

Ahogy Helen a múltját megismeri szépen lassan, összeáll a kép, és rájön a hallucinációk miértjére is. Ráadásul édesanyja is felbukkan, aki - elárulhatom - nekem csalódás volt...

Mivel én nagy Twilight rajongó vagyok, azonnal észrevettem az Alkonyat szereplőkkel való hasonlóságot, de ez engem nem nagyon zavart. :-) A szerző talán tudta jól, hogy egy világsiker könyv szereplőire hajazó főhősök biztos sikert kovácsolnak számára.

Mindenesetre érdekes és színes világot ismerhetünk meg a könyv lapjain, és nem bántam meg, hogy rászántam az időmet.

A kötet adatai:

Eredeti cím: Starcrossed

Fordította:  Lacza Katalin

Kiadó: Cicero Könyvstúdió

Kiadás helye: Budapest

Kiadás ideje: 2012

Oldalszám:  420 p

Borító: puhatáblás, ragasztott

Ár: 2990 ft

ISBN: 978-963-539-772-3

Forrás: kiadótól

Patrick Ness - Kés a zajban

Nem tudom, hogy Ti jártatok-e már úgy, hogy rá kellett jöjjetek, nem mindegy, hogy milyen hangulatban olvastok egy könyvet. Én igen. Mikor az év végén olvastam Patrick Ness egyik könyvét, beleszerettem az írásmódjába, és szert tettem még azon a kötetén kívül a Chaos walking trilógiára is. 

Rájöttem arra, hogy a trilógia első kötetét a Kés a zajban c. művet én még egyszer régebben olvastam, talán Erika (az exkolléganőm Pestről) adta kölcsön, és én az igazat megvallva nem tudtam mit kezdeni vele. Olvasgattam, forgattam, de mégis úgy érzetem, hogy ez a kötet nem nekem íródott. De most, hogy volt már jó élményem Ness-szel kapcsolatban, adtam egy második esélyt a Chaos walkingnak. De milyen jól tettem...Attól tartok, hogy akkoriban valahogy más típusú könyveket szerethettem, hiszen mostanra teljesen megváltozott a véleményem a művekről. Nagyon szívesen olvastam, egyszerűen beszippantott a Zaj világa, alig bírtam letenni, és egymás után olvastam mindhárom részt.

A könyv számomra különleges stílusban íródott, és az elején fura volt belerázódni ebbe a világba, melyben mindenki hall mindenkit, polgármester helyett mesterpolgár van, a nincs helyett "nem van" van. :-) Azonban miután túl jutottam eme furcsaságokon, már semmi nem zavart, hacsak az nem, hogy jött az éjszaka és majd leragadtak a szemeim. Ha bírtam volna 24 órán át olvasni, bizony megtettem volna. :-)

A kötetek főhőse egy 13 éves ifjú, Todd, aki Prentissvárosban lakik, ahol nincsenek nők, csak férfiak, akik mind idősebbek nála. A városon kívül nem van semmi, Toddot sem a szülei nevelik. Itt mindenki hallja a másik gondolatait, tehát nem árt fegyelmezni magunkat, ha valamire gondolunk. Toddnak van egy kutyája, Ments, akivel néha csúnyán beszél, ám ő a társa, a barátja. Lassan Todd annyi idős lesz, amikor Prentissváros polgárai szerint férfi válik belőle...

Egy szép napon elcsavarog, és eljut egy olyan helyre, ahol csend van. Tökéletes csend, és a srác eléggé megijed ettől, hiszen élete során ilyesmivel még sosem találkozott. Ahogy kiderül az élménye, azonnal menekülnie kell...pedig még nem is nagykorú. Kutyája vele tart, és nagy felfedezéseket tesz útközben. Például találkozik egy lánnyal. LÁNNYAL csupa nagy betűvel, hiszen, ahogy már írtam erről, nem találkozott nőkkel, csak a férfiak zajából ismerte a másik nemet. A lánnyal, Violával első látásra nincs rendben valami, mert nem beszél...aztán persze előbb utóbb megoldódik a nyelve, és együtt menekülnek tovább, hiszen Viola is erre kényszerül.

A könyv nagyon érdekes, izgalmas, és még különleges lényekkel is találkozunk benne. Ti tudjátok kik vagy mik a szpakkerek? Gondolom nem. :-) Nem is csoda, azonban, ha elolvassátok a kötetet, máris tudni fogjátok. :-)

A kötet vége nem teszett...de szerencsére nálam volt a következő rész, így nem okozott gondot kivárni, hogy megtudjam, hogy folytatódik a sztori. :-)

A kötet adatai:

Eredeti cím:  The Knife of Never Letting Go

Fordította:  Hotya Hajni

Kiadó: Vivandra Books

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve:  2010

Ár:  3500 ft

Borító: puhatáblás, ragasztott, számomra különleges

ISBN:  978-963-888-394-0

Oldalszám:  460 p

Forrás: kiadótól

Tim Collins - Egy vagány vámpír naplója - A sötétség hercege

Nagyon szeretem a Gabo kiadó könyveit, de mostanában nem olvastam tőlük kifejezetten ifjúsági regényt. Ennek a könyvnek a címe megfogott, kíváncsi voltam arra, hogy mit lehet még írni a vámpírokról, főleg ilyen szinten. A szinten a tiniknek szóló könyveket értem, mert a legtöbb vámpíros könyv azért nem túl ifjúsági karikás. Ez viszont nagyon is az volt, és remekül szórakoztam rajta úton hazafelé Budapestről. Ezzel "ünnepeltem" meg a sikeres, ötös szigorlatomat, s végre lelkiismeretfurdalás nélkül olvashattam. :-) 

Vicces volt, a maga módján izgalmas is, és örülök, hogy Tim Collins rászánta magát az írásra annak idején, mostanra már 11 könyve jelent meg. Igaz, hogy volt a kötetnek egy első része is, mivel ez a könyv Nigel, a 15 éves vámpírsrác második évét meséli el a középiskolában. Ennek ellenére, előzmények hijján is élvezetes és kikapcsoló olvasmánynak bizonyult a könyv. 

Ami még nagyon tetszett benne az az, hogy teli volt illusztrációkkal. Vicces volt, hogy a szerző Nigelt beszélteti, elvégre naplóregényről beszélünk, és Nigel meséli, milyen jóképű lett, és édesanyja is milyen bomba nő, oda vannak érte az osztálytársak, meg a szülők, de az illusztrációkon - gondolom direkt - nagyon csúnyácska, már-már karikatúrának beillő karakterek szerepelnek. :-)

Szóval van Nigel, aki ahogy már említettem 15 éves, és az apja változtatta vámpírrá, illetve van egy kishúga, aki 10 vagy 11 éves (most pontosan nem emlékszem), s őt is az apa változtatta át, illetve van a szuperjócsaj anyuka. Ők négyen egy boldog család. Nigel is boldog, mert becsajozott, a barátnője Chloé, aki mindent tud a származásáról. Egyedül az árnyékolja be a boldogságukat, hogy a lány mindenáron vámpír akar lenni. Nigelnek persze van annyi esze, hogy egyelőre ne változtassa át. Egyszer azonban majdnem megtörténik a dolog, mert Chloé erőszakkal kényszeríteni akarja a dologra, de nem jön össze neki. Ezek után még ő szakít Nigellel. 

Közben új fiú jön a suliba, bizonyos Jason, aki őrült ronda, és teljesen egyforma vonásai vannak mint a többi családtagjának. Ráadásul mindenbe lekörözi Nigel szupererejét, és nyers húskonzervet zabál...szó szerint. Vámpírsrácunk nem igazán tudja mire vélni a dolgokat, ám egyszer követni kezdi J-t, és meglepő dologra jön rá. Csak hát bonyolódnak a dolgok, hiszen Chloé járni kezd Jasonnal...

Eddig mesélem a történetet, mert attól tartok, túl sok mindent elárulok, ha tovább folytatom a dolgot. 

 
Mindenesetre olvassátok el, főleg, Ti, kedves fiatalabb korosztályból kikerült olvasóim, Nektek 100%, hogy tetszeni fog. De az idősebbek is remekül szórakozhatnak rajta. :-)

A kötet adatai:

Erdeti cím: Diary of a Wimpy Vampire - Prince of Dorkness

Fordította: Kövesdi Miklós Gábor

Kiadó: Gabo kiadó

Kiadás helye: Budapest

Kiadás éve: 2012

ISBN: 978-963-689-623-2

Ár: 1990 Ft

Oldalszám: 221 p

Forrás: kiadótól